Homesick

Gyötör a honvágy!
Egy hét alatt kijött rajtam, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz!

Még otthon, néztem a valóságshow lakókat és nem értettem, mit picsognak állandóan, hogy hiányzik nekik a szerelmük, a családjuk, a barátaik. Nem bírják ki a saját maguk által választott luxus börtönben azt pár hetet, hónapot?
Én sem nyavajoghatok, saját magam választottam a börtönömet, amit úgy hivnak felelősség!
Nem mondhatom, hogy feladom, elég volt, nem hívhatom ki Forestet párbajra, reménykedve, hogy talán én leszek a gyengébb és kiszavaznak!
Nem kulloghatok haza lehajtott fejjel, hogy - hát én megpróbáltam, de minden ellenem volt - mert egy sokkal rosszabb börtön vár rám otthon, a kilátástalanság!
Csak még a rossz dolgok is hiányoznak itt, nemhogy azok amiket szeretek!
Átértékelődik bennem kis hazám minden gyengesége, még az olykor megvetett kollegák, ismerősök is rettentően hiányoznak!
Hiányzik az állandóság, a megszokottság, a piszkos utcák, a gyakran késő buszok, az a Tócóskerti lakás amiben élt még valami nyugalom, a Kisöcsém, Anyu, egy boldog család reménye!
Hiányzik a gyerekkorom, Péterszeg, a nyarak, a disznóvágások emlékei, Mama, Papa!
Hiányzik az első kis ócska albérletünk, a második hideg szobái, de mégis meleg estéi, az első autónk, a közös ágyunk, Luna és TE!
TE hiányzol a leginkább!


Azt mondta a skót lakótársam, hogy ő már élt sok országban és mindig nagyon nehéz az első hónap, sírva hívta az édesanyját, hogy haza akar menni, de majd később könnyebb lesz!
Így hát várom a későbbet, várom, hogy könnyebb legyen, bár az nem lesz elég, hogy csak várom, magamnak kell ezt valahogy könnyebbé tennem!